Emlékeztek még a legelső napra, amikor iskolába mentetek?? Igen, igen, arra gondolok amikor 7 évesek voltatok.. megvan?? Nekem is csak homályosan dereng, de azt tudom, hogy nagyon izgatott voltam, és nagyon féltem is, hogy mi lesz ha anyu otthagy engem.
Hát.. körülbelül ma így éreztem magam, ahogyan mentem az egyetem felé. Itthon ezerszer megnéztem előtte, hogy hogyan néz ki a Campus, és, hogy melyik épületet kell megtalálnom.. de mindezek ellenére nagyon féltem, hogy nem lesz meg. Az egyetem gyalog tőlem kb. 10 percre van. Egy nagy kereszteződéshez értem, ahonnan úgy döntöttem az lesz a legjobb ha követem a tömeget. és akkor megláttam. Hatalmas épület, rajta kék betűkkel :”ERASMUS UNIVESITY” . Talán a SOTE NET tömbhöz tudnám hasonlítani, csak ezekből nem egy van, hanem… hát nem is tudom mennyi(:
Így érkeztem meg a Woudestein campusra. Ahogy bementem mindenfelé táblák jelezték, hogy merre melyik épület van… szóval próbáltam tartani az irányt az L épület felé. (Nem értem mi alapján kapják az épületek a betűiket, de jelen esetben még pont stimmel is mivel L épület, School of Law)
És el sem tévedtem és megvolt!!! Ahogy beléptem, kicsit tanácstalan voltam, mert a 110-es termet kellett megkeresnem. Gondoltam megkérdezek valakit, ott volt egy lány, odamentem és kiderült, hogy ő is exchange student from Canada, szóval nagyon megörültünk egymásnak, és megvolt rögtön az első barim(:
Aztán már együtt bementünk a terembe, ahol már voltak páran, és coffee hour volt(mintha tudnák, hogy ez az amivel igazán le lehet venni engem a lábamról..)
Szóval ott voltam, a teremben, az új „osztálytársaimmal”, vannak ausztrálok, kínaiak vagy japán bocsi, csehek, kanadaiak, osztrákok, oroszok, egy skót lány, dán srác…
Aztán elkezdődött az egész Intoduction day, amit a dékán kezdett. Húúúúú lányok ez a rész különösen nektek szól. Ilyen helyes 40es pasit…. hihetetlen(: Úgy állt rajta az öltöny, mint aki abban született meg, humoros volt, na meg okos is biztos, lenyomott egy laza üdvözlést, poénkodott párat, aztán távozott.
Ezután jött egy kedves kis hölgy: How to survive in the Netherlands? című előadásával ami nagyon hasznos volt, egy csomó dolgot elmondott Hollandiáról, de a „legérdekesebb” rész az a hogyan különböztessük meg a könnyű és a nehéz drogokat, mit használjunk és mit-ha lehet- ne.(::: Hát na, hollandok, itt aztán van lehetőség(:
Aztán jött két ESN-es arc, elmondták, hogy lesznek programok stb. kaptunk holland telefonszámot is, már csak fel kell töltenem pénzzel.
Az utolsó előadó Anette volt. Ő az aki a kapcsolattartó volt velünk mielőtt idejöttünk. Én mindig egy öreg mogorva nőt képzeltem el, errefel ez egy vidám mosolygós kb. 28 éves lány. Nagyon kedves, próbálta elmagyarázni, hogyan kell felvenni a tantárgyakat.
Ezután átmentünk A Könyvtárba. Hát… nem ÁJK könyvtár méretű, mivel külön épülete van… a B building.
Egy nagyon vicces pasas gyorsan körbevitt minket, aztán elmondták hogyan kell keresni a „database”-ben, amiből persze nem értettem semmit, mivel úgy, hogy csak mutogatják szerintem nem sokat ér a dolog, ha te nem csinálod közben. Mindegy, viszont volt itt egy nagyon érdekes dolog: le kell rakni a cuccaidat kint a megőrzőkbe, és mindenki kap helyette egy kosarat. Igen, igen, olyat mint bármelyik szupermarketben, csak ez fekete, és rá van írva, hogy Erasmus University Library-és abban kell cipelned a cuccaidat J nagyon vicces szerintem, majd lefényképezemJ
Ezután át kellett menni már nem tudom melyik épületbe, mindegy a lényeg, hogy a 17. emeltre kellett menni, totál üveg az egész szóval full panoráma a városra (innen raktam fel a fotót facebookra), és itt volt egy welcome vacsora….!!
Hát… nem tudom, szerintem elég menő országba jöttem. Szerintetek az ÁJK mikor szervezne panorámás kilátással vacsorát egy üvegkolosszus legfelső emeletéről, csodaszép enteriőrrel, pincérekkel???
Na és a menü: hering, kagyló, királyrák, 3 féle pasta, curry, valami mogyorósszerű hús ( csak belekóstoltam..) hidegtál, desszert, bármilyen ital amit kértél, persze a végén kávé és tea.
Hát igen, azt hiszem a hollandok kicsit jobban élnek mint mi.
Viszont!! hírünk van: megkérdezték tőlem, hogy mi a helyzet Schmitt Pállal…… na tessék erről bezzeg megvan az ország.
Ahogy ott ültünk, és néztük a kivilágított várost úgy éreztem, hogy na igen. Ezt szerettem volna, itt vagyok, tényleg itt vagyok, már nem vagyok egyedül, vannak új ismerőseim, igazából fölösleges is félnem, mivel minden rendben van. És tényleg. Minden rendben van.
